A Kecskemét-Hetényegyháza határában található Nyíri-erdő nemcsak természeti értékeivel, hanem kulturális és történelmi hagyományaival is kiemelkedő. Ezen hagyományok egyik legszebb jelképe a Szent Hubertus kápolna, amely az erdészeti és vadászati közösség, valamint a helyi lakosság számára is fontos szakrális és emlékhely. A kápolna 1993-ban épült fel teljes egészében fából, a Nyíri-erdő egyik hangulatos tisztásán. Az elképzelést és a terveket Szulyovszky László, a térség kiemelkedő erdésze és közösségépítője álmodta meg. Az épületet 1993. szeptember 18-án, immáron 32 évvel ezelőtt, az Országos Vadásznap keretében avatták fel, így első perctől kezdve szorosan kötődik a vadászati és erdészeti hagyományokhoz. A kápolna mellett magasodó hatalmas tölgyfa árnyékában 1999. október 6-án emlékművet állítottak a kiskunsági erdészek Szulyovszky László tiszteletére. A síremlék nemcsak az erdésztársadalom megbecsülését fejezi ki, hanem az erdő és az ember kapcsolatának szimbolikus helyszínévé is vált, amely azóta a szakma, a hagyományőrzők és a helyi közösség zarándokhelyeként is szolgál.
A Szent Hubertus kápolna előtti tisztás különleges jelentőséggel bír a nemzeti ünnepek sorában is. Itt rendezi meg a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. és a Szabadságharc 1848–49 Alapítvány a Március 15-i Ünnepi Megemlékezést, amelynek hagyományát 1989-ben indította el Szulyovszky László még kerületvezető erdészként a saját munkatársaival. Az esemény évről évre több ezer látogatót vonz Hetényegyházára, és különlegessége, hogy a történelmi megemlékezést látványos hagyományőrző program egészíti ki. A Bács Megyei Huszár Bandérium és Tüzérüteg, valamint a Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület csatajelenetekkel, puskaropogással és ágyúdörrenéssel idézik fel az 1848–49-es szabadságharc eseményeit, míg a hetényegyházi általános iskola tanulói is aktív szerepet vállalnak a programban.
A kápolna névadója, Szent Hubertus, a vadászok, erdészek és lövészek védőszentje a 7–8. században élt. Valamikor 656 és 658 között született a franciaországi Toulouse-ban, és 728-ban halt meg a belgiumi Brüsszel közelében. Nemesi családból származott, és fiatalon a párizsi királyi udvarba került, ahol szenvedélyévé vált a vadászat. A hagyomány szerint egy nagypénteki vadászat során egy szarvast pillantott meg, amelynek agancsai között egy fénylő kereszt ragyogott. E látomás hatására Hubertus hátat fordított addigi életének, lemondott örökségéről, vagyonát szétosztotta a szegények között, és a hit szolgálatába állt. Később Liège első püspöke lett, akit az „Ardennek apostolaként” is emlegettek. Érdekesség, hogy Szent Hubertus nemcsak a vadászok, hanem a kohászok, szűcsök, tímárok, mészárosok és csengettyűkészítők védőszentje is, valamint a kutyákat a veszettség ellen oltalmazó szent. Legenda szól arról is, hogy püspökké avatásakor mennyei angyal nyújtotta át számára a stólát, amelyet később a veszett kutya által megmart emberek gyógyítására is használtak.
Szent Hubertus alakja máig a vadászati etika, az élővilág tisztelete és a felelős vadgazdálkodás szimbóluma. A róla elnevezett kápolna így nem csupán vallási hely, hanem a vadászok és erdészek hivatásának, értékrendjének és közösségének szakrális kifejeződése. A Szent Hubertus kápolna és környezete mára nemcsak vallási és szakmai emlékhely, hanem élő kulturális központ is. Építészeti szépsége, az erdő nyugalmába simuló hangulata, valamint az itt zajló ünnepségek hozzájárulnak ahhoz, hogy a Nyíri-erdő – Szent Hubertus Parkerdő a Vackor Vár Erdei Iskola szomszédságában - a kiskunsági táj egyik legjelentősebb közösségi terévé váljon. A kápolna története és névadó szentjének példája egyaránt azt üzeni: a természet tisztelete, a hagyományok ápolása és az emberi közösség összetartozása időtálló értékek.
Tarjányi Lili