Meglehetősen ritka szkinkféle bukkant fel Nyárlőrincen a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. egyik erdőrészletében. Megjelenése azért is számít nagy szenzációnak, mert jelenleg, ez az egyetlen ismert alföldi előfordulása a fajnak. Ez a különleges hüllő a pannongyík, aki a vakondgyík-félék egyik legfajszegényebb génuszába, a siklószemű gyíkok közé tartozik.
Az állatról a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján (https://mme.hu/keteltuek-es-hullok/pannongyik ) részletes leírást is olvashatunk. Törzse hosszúra nyúlt, hengeres, alig határolódik el a nyakától. Feje rövid, orra tompán lekerekített. Kistestű gyík, teljes hossza mindössze 10-12 cm, a test és a farok aránya közel 1:1. Különlegessége, hogy szemhéjai összenőttek, ezért pislogni abszolút nem képes, innen eredeztethető a siklószemű gyík elnevezés is. A háti és a hasi oldalt egyformán kerek, kisméretű pikkelyek borítják, a test felszíne egészen sima tapintású, a lábatlan gyíkéhoz hasonlóan üvegszerűen csillog. Lábai aprók, gyengék és viszonylag messze állnak egymástól, ennek következtében nem képes elemelkedni a földtől. Mozgása tekergő, kígyóéra emlékeztető. Hátának alapszíne bronzosan olajbarna, közepén két hosszanti fekete vonal fut végig, amelyeknek külső szegélye világos pontsorral szegett. Az orrcsúcstól mindkét oldalon egy-egy világos csíkkal határolt feketésbarna sáv húzódik, amely a hátsó láb tájékán eltűnik. A has ezüstösen szürkésfehér. Ivari dimorfizmus nem tapasztalható, tehát a nemek elkülönítése sem a színezet, sem a méret alapján nem lehetséges. A fiatalok színezete világosabb sárgásan bronzos, a frissen kikelt példányok farkának hátsó fele hónapokon keresztül jellegzetesen tompa narancs-rozsdavörös színű.
Magyarországon szigetszerű előfordulási helyeit ismerjük a Pilis-Visegrádi-hegységben, a Budai-hegyekben, a Börzsönyben, a Cserhátban, a Mátrában, a Bükkben, a Heves-Borsodi-dombságban, az Aggteleki-karszton, valamint a Duna-Tisza közén a Gödöllői-dombságban. Korábbról, a XX. századból ugyan nem igazoltan, de jeleztek előfordulást a Kecskeméthez közeli Nyárlőrinci-erdőből. Sajnos az akkori többszöri vélelmezett észlelés ellenére jelenlétét nem vették eddig biztosra. Most azonban minden kétséget kizáróan pannongyíkkal találkoztak. A szakemberek folyamatos felméréseket végeznek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság támogatásával, így a korábbi hírek pozitív megerősítése már nem várat magára.