Kollégáink is részt vettek szeptember 4-én a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumban rendezett „Vadgazdálkodással összefüggő tudományos kutatások és digitális megoldások” című konferencián. Ahol többek között Dr. Szemethy László a mikotoxinok vadgazdálkodási jelentőségéről tartott előadást, amelyben hazai vizsgálatok eredményeit és a takarmányozás során alkalmazható megelőzési lehetőségeket ismertette.
A mikotoxinok egyes penészgombák által termelt méreganyagok. Jelen lehetnek a kihelyezett takarmányban, de a vad természetes táplálékában is: a bemutatott kutatások vadgyümölcsökön, makkon és más tápláléknövényeken is kimutattak szennyeződést. Képződésüket az időjárás, a növényállomány állapota és a tárolási körülmények egyaránt befolyásolják.
A takarmányon nem feltétlenül látszik, hogy szennyezett. A penész hiánya nem zárja ki a mikotoxinok jelenlétét, és a szárítás sem teszi feltétlenül ártalmatlanná a már kialakult toxinokat. A megfelelő tárolás ezért elsősorban a további penészedés megelőzését szolgálja.
A tartós mikotoxinterhelés ronthatja a vad kondícióját, gyengítheti az immunrendszer működését és szaporodási zavarokhoz vezethet. Az egyes vegyületek eltérően hatnak: a zearalenon például ösztrogénszerű hatása miatt befolyásolhatja a szaporodási folyamatokat. A kérődzők bendőjében bizonyos toxinok részben lebomolhatnak vagy átalakulhatnak, ez azonban nem nyújt teljes védelmet.
Az előadásban ismertetett vizsgálatok dámszarvasban, őzben, mezei nyúlban és aranysakálban is kimutattak mikotoxinokat, több esetben egyszerre többfélét. Dámszarvasok tejében és magzati mintáiban is találtak ilyen vegyületeket. Ez arra utal, hogy az utódokat már a méhen belüli fejlődés és a szoptatás során is érheti terhelés. A toxin jelenléte ugyanakkor önmagában nem bizonyít károsodást; az egészségi állapottal és a szaporodási mutatókkal való összefüggések tisztázásához további vizsgálatok szükségesek.
A vadgazdálkodásban elsősorban a takarmánnyal bevitt többletterhelés csökkentésére van lehetőség. Ehhez ellenőrizhető eredetű, megfelelő minőségű takarmányra, száraz tárolóhelyre és az etetőhelyek rendszeres tisztítására van szükség. Egyszerre annyi takarmányt célszerű kihelyezni, amennyi rövid időn belül elfogy, így kisebb az esélye annak, hogy átnedvesedik és megromlik. Kockázatos tételeknél a szemrevételezés mellett laboratóriumi vizsgálat indokolt, a penészes vagy romlott takarmány etetését pedig fel kell függeszteni.
Az állomány megfigyelése ugyancsak fontos, hiszen a szokatlan kondícióromlás, a szaporodási problémák és a megmagyarázatlan elhullások kivizsgálásakor a mikotoxinok lehetséges szerepével is számolni kell.