A természetes élőhelyek átalakulásával, a mezőgazdasági művelés intenzívebbé válásával a vadállomány számára egyre szűkülnek azok a területek, ahol nyugodtan táplálkozhat, pihenhet és szaporodhat, így a korszerű, fenntartható vadgazdálkodás elképzelhetetlen a megfelelő vadföldgazdálkodás nélkül. Sajnos, sokan a mai napig nem ismerik fel ennek a jelentőségét.
A vadföldek többek puszta „zöld szigeteknél” – élőhelypótló, takarmányozási és vadkárelhárító funkciójuk miatt egyaránt stratégiai jelentőségűek. Jelenlétük növeli a vadállomány kondícióját, lehetővé teszi annak irányított terelését, miközben a mezőgazdasági táblák védelmét is szolgálják. A vetés ideje és a jól megválasztott vetőmagkeverék, növénykultúra nagyban befolyásolja a vadföld sikerét. A növényállomány egész évben búvóhelyet és zöldtakarmányt biztosít, szakaszos szárzúzás mellett pedig folyamatosan megújuló, magas beltartalmi értékű zöld tömeget kínál, amelyet a vad szívesen látogat.
Vadkárcsökkentés és vadmozgás-szabályozás vadfölddel
A megfelelően elhelyezett vadföldek alkalmasak arra, hogy eltereljék a vadat az intenzív művelés alatt álló mezőgazdasági területekről. Egy jól kialakított vadföld – ahol az év jelentős részében talál táplálékot és takarást az állat – természetes módon visszatartja a vadat az érzékeny növénykultúráktól. Ez a megközelítés proaktív vadkárelhárításnak tekinthető, amely a vadászatra és riasztásra épülő módszereknél hosszabb távon fenntarthatóbb megoldást jelent. Fontos megjegyezni, hogy több kisebb, mozaikos elhelyezkedésű vadföld jobb hatásfokkal működik, mint egyetlen nagy blokk. Ez a természetes élőhelyek változatosságát idézi, amire a hazai vadfajok jól reagálnak.
Ökológiai és természetvédelmi előnyök
A vadföldek nem csupán a vadgazdálkodás, hanem a természetvédelem szempontjából is értéket képviselnek. Virágzó növényállományuk gazdag rovarvilágnak ad otthont, számos énekesmadár faj használja őket táplálkozásra és költésre, sőt méhlegelőként is hasznosíthatók. A fajgazdag vadföldek hozzájárulnak a mezőgazdasági élőhelyek drasztikusan lecsökkent biodiverzitásának pótlásához. Sajnos az elmúlt 30-40 évben jelentősen csökkent a mezőgazdasági tájakon fellelhető növényfajok száma. Emiatt nem elegendő csupán parlagon hagyni egy területet – abból nem lesz valódi vadföld. Ráadásul az ilyen parlagterületeket gyorsan ellepik az invazív, agresszív gyomnövények, amelyek tovább rontják a terület ökológiai értékét és használhatóságát.
A „bagózás” – egyedi viselkedésminta és figyelmeztető jel
A vaddisznó egyik különleges táplálkozási formája – amelyet az általunk kezelt vadföldeken is megtapasztaltak a kollégák - az úgynevezett bagózás, amikor az állat a még tejes érésű gabonát letépi, megrágja, majd anélkül, hogy lenyelné, kiköpi. Ez a viselkedés a kérődzéssel ellentétben nem emésztési funkció, hanem inkább egyfajta válogatás: az ízletes, nedvdús részeket kinyerik a növényből, a fennmaradó részeket pedig kiköpik. A bagózás a vadkár egyik első, jól felismerhető jele, amely arra utal, hogy a vad aktívan használja a területet. Észlelése esetén érdemes átgondolni a vadkárelhárító intézkedések felülvizsgálatát is.
A vadföldek nem csupán „szépen zöldellő foltok” a térképen – sokkal inkább tudatos vadgazdálkodási eszközök, amelyek hatékonyan ötvözik a természetvédelmi célokat, a mezőgazdasági érdekek védelmét és a vadállomány jólétét. Aki hosszú távon, fenntartható módon kíván gazdálkodni a természet erőforrásaival, annak ma már nem lehet kérdés: a vadföld nem lehetőség, hanem szükségszerűség.